ÜSD-VÁGD NEM APÁD!

Az elsõ labda mint támadási elem. Egy éve lett bevezetve a röplabdában, hogy minden pont és a necces szerva is ér: sose volt ilyen fontos szerepe a nyitásnak, mint manapság. Christian Pampel úgy néz ki, mint egy kedves fiú a szomszédból. Az õ kíséretében bármelyik szülõ nyugodt lelkiismerettel elengedné a lányát esténként a pályára. De amikor a Friedrichshafen-i kezébe veszi a labdát és az alapvonal mögé megy, a férfinép el kezd reszketni. Mert amint észreveszik, ahogy a 21 éves fiú mély lélegzetet vesz és nyújtott karja elõtt a labdát tartja, már tudják: hamarosan beüti. Pampel az egyik vad fiatal, aki a felugrásos nyitásnál olyan lendülettel üti át a labdát, hogy az ellenfél fogadósorában kitör a vészhelyzet. Az olyan erõ-röplabdásoknak, mint neki, rózsás a helyzetük, amióta jó egy évvel ezelõtt az FIVB elhatározta, hogy a necces szerva is ér. " Azóta még jobban megnõtt a hajlam a brutálisan erõs ugrásos nyitás iránt " , mondja Bernd Werscheck. "Laposabb, kockázatosabb, gyorsabb" , így jellemzi a Düren kupadöntõs csapatának ügyvezetõje és egyben másodedzõje a jelenlegi fejlõdést. Ennek megfelelõen a prioritások is eltolódtak az edzésnél: Werscheck csapata harminc százalékban csakis a mérkõzést meghatározó elemeket gyakorolja a napi edzéseken a csarnokban. Vége már annak a korszaknak, amikor az edzõ a komplex gyakorlatoknál a kosárból kivéve könnyedén játékba hozta a labdát és a végén ráadásnak tíz percig nyitásgyakorlás volt: "Idõközben majdnem mindegyik gyakorlatba beleépítjük a nyitást, az ászokért pedig külön pontok járnak". Werscheck számára a férfi röplabda egyre inkább a Shoot-Out-hoz ( "kilövéshez" ) hasonlít. "Akinek sikerül az ellenfél füle mellé ütni a labdákat, az nyeri a meccset. Ilyen egyszerû". Ez a fajta tendencia jól érzékelhetõ és senkinek sincs szüksége profetikus képességekre ahhoz, hogy megjósolja, a nõk is hamarosan követni fogják a férfiakat.

Az erõ-röplabda fejlõdése a mûbarátoknak nem jelent semmit, ennek ellenére a rajongók nagy részének az a játék tetszik, amelyet a mottó jól érzékeltet, miszerint ' Vágj rá és kész '. A védekezõjátékosok viszont nem nézik tétlenül az erõteljes nyitójátékosok tevékenységét. Régebben a taktika az volt egyszerûen, hogy két játékos fogad. Ez ma már, a modern röplabda keretei között túl sokat követelne tõlük. Hogy ne égesse el õket teljesen az ugrásos szervák pergõtüze, a fogadójátékosok segítségeket kaptak. Egyrészt ott van a liberó, másrészt egyre gyakrabban fogad három játékos a csapatból. "Jelenleg azon gondolkodunk, hogy ne tegyünk -e be egy negyedik játékost még a fogadósorba", mondja Werscheck. Voltaképpen a játékfelállás teljes filozófiája megváltozott. "Tulajdonképpen már nem is fogadásról, hanem pályavédelemrõl beszélünk", mondja Werscheck. "Sokszor csak az a lényeg, hogy valahogy megtartsuk a labdát a pályán". A szabályok megváltoztatása tehát sok helyen mozgást idézett elõ a játékban. Nehéz dolguk van a fogadóknak, hiszen az olyan atlétáknak, mint Christian Pampel, ajándék ama új szabály, hogy a háló szintszalagját érintheti a nyitás. Nem is meglepõ, hogy az ifjúsági válogatott játékos az új törvényt jónak találja: "Így sokkal több kockázatot vállalhatunk". Aki nem mer kockáztatni, az nemzetközi szinten nem ér el semmit Pedig a rizikóra való készség kívánatos, ha az ember a modern röplabdában el akar érni valamit. A biztonságos gondolkodásmóddal ma már senki sem tud a csúcsra törni. Ezt mondja évek óta Moculescu is játékosainak, és egy olyan játékos, mint Pampel, régóta magáévá tette mestere filozófiáját: "Kockázat nélkül nem érsz el semmit". Egy az egyben a mottó szerint: aki mer, az nyer. A fél dolgok nem használnak semmit - ezt mutatja a második-sokkal meghatározóbb - szabályváltoztatás is: az új törvény, hogy minden pont ér, pontosan azokat a hatásokat fejtette ki, amelyeket Ruben Acosta, az FIVB elnöke remélt. Gyorsabb, látványosabb, élvezhetõbb a TV-ben - pont a mexikói ízlése szerint.

 A döntõ szerepet pedig a szerva játssza a bum-bum röplabdában. Stelian Moculescu már több, mint négy évvel ezelõtt megjósolta, hogy a nyitás egyre fontosabb helyet fog kapni. A német válogatott kapitány megjegyzése jogos volt, habár akkor még nem sejthette, hogy a hajlam a gyilkos szervák iránt a szabályok által fel fog erõsödni. Magasabbra és erõsebben- hat-nyolc lépés kell a nekifutáshoz A 90-es évek óta, amióta Grózer György az ugrásos nyitást Németországban is népszerûvé tette, a fejlõdés elsöprõ erejû. Magasabbra és erõsebben - így hangzik a jelmondat. A klasszikus támadóütést megelõzõ négy lépést már régen túlszárnyalták. Az élatléták hosszabb nekifutással sokkal több erõt tudnak gyûjteni. Olyan játékosok, mint az orosz Iakovlev vagy a brazil Dante hat vagy akár nyolc lépést is megtesznek, mielõtt a magasba emelkednek. A nagy erõvel és tempóval történõ elõremozgás, ami egy rendkívül magas labdafeldobással párosul, szigorú követelményeket támaszt a koordináció és az idõzítés terén. A játékosok elõnye, hogy a nyitást egyedül is tudják gyakorolni órákig, napokig vagy akár hetekig. Az az összesség, amit az atlétika, a technika és ama lehetõség nyújt, miszerint az új szabály által (hogy a necces szerva is ér) húzottabban lehet nyitni, új lehetõségeket nyit meg: a szerva mint fegyver.

 A felugrásos szerva régóta visszaszorította a korábbi nyitásfajtákat: mennyi lehetõség nyílt arra, hogy a labdát játékba lehessen hozni: alsó nyitás, lebegõs, oldalsó lebegõs, kínai lebegõs, japán lebegõs, teniszlebegõs, tenisznyitás-és ez mind különbözõ variációkkal: nyitott vagy ökölbe szorított kézzel, hüvelykujjal stb. Létezett a roundhouse-nyitás, a horog nyitás és ehhez jöttek még a strandröplabdás variációk.

 Ki gondolta volna a 80-as években azt, hogy a labdát-legalábbis a férfi élmezõnyben- majdnem csak felugrással fogják játékba hozni. Abban az idõben az akkori német nõi röplabda válogatott kapitánya, Andrzej Niemczyk ezt nyilatkozta: "A felugrásos nyitás csak színház, nem lesz belõle semmi". Ugyan senki sem mondhatja ma már a Volley Cats Berlin edzõjének vissza, hogy nem nagy szakértõje a témának, de kétségkívül ezen a ponton nagyot tévedett. Viszont az edzõlegenda, Arie Selinger évekkel ezelõtti kijelentése már közelebb állt a valósághoz: "Egy agresszív felugrásos nyitás teljes mozgásfolyamata és aztán a visszaesés közben megütni a labdát-ez az én álomnyitásom". Már a fiatalok is akkorát ütnek, hogy sok mindent nem lehet ellene tenni Pontosan ilyen irányban halad a fejlõdés. Christian Pampelnek feltûnt az idei Bajnokok Ligája szezonban, hogy már nem elég, ha az ember jó erõset szervál. A fiúk egész szorosan állnak egymás mellett hátul és az összes labdát "elõrekanalazzák". Kellemetlen a célzott és pörgetett, a rövid vagy a harmadik fogadójátékosra ütött ugrásos nyitás lehet. A felugrásos nyitást ma már fiatalkorban elkezdik tanítani. A német junior válogatott edzõje, Michael Warm, amellett van, hogy ezt az elemet már korán vezessék be. Nem csak azért, mert technikailag nagyigényû, hanem azért is, mert a felugrásos nyitás a fiatalok számára nagy motivációt jelent. Warm egyszer a játékosain a VC Olympia Berlinbõl egy rádiólokátoros mérést hajtott végre. Az eredmény megdöbbentõ volt: Manuel Riecke, a feladó, 115 km / órás sebességgel ütötte át a labdát a háló fölött-olyan érték ez, amit világklasszis játékosok is alig, ha felülmúlnak. Ezenkívül egy olyan gyorsaságot tanúsít, amely egy kisautó esetében az országúti tempónak felel meg. Siegfried Köhler, a Német Röplabda Szövetség sportigazgatója, egyszer szûkebb körben kifejtette, hogy mire lehet képes egy nyitójátékos: "Jó nyitásokkal nemzeteket pusztíthatsz el".